2011. nov. 27.

LÉTEZIK-E NAGYIMOBIL?


Azt mondod, igen, mert néha belebotlasz erről szóló cikkbe. Azt mondom, nem, mert tavaly karácsonyra vásároltam egyet. Szubjektív mese következik idősekről, mobilokról, piacról, a fogyasztói igények megismeréséről. Hosszú lesz. Bocsánat!


 


ÖREGSZEM, ÖREGSZEL, ÖREGSZIK
Sőt mi több, Európa országai egyenként és általában véve is elöregszenek. Riogatnak a statisztikák és az előrejelzések, de ha ezt nem is vesszük észre, az emelkedő nyugdíjkorhatárt biztosan. Vagy fölkapjuk a fejünket annak hallatán, hogy a német iparvállalatok humán részlegei - például a Siemensé - felkészülnek a 70 évesek vagy még idősebbek jövőbeni foglalkoztatására.


BEZZEG A MOBIL ÖRÖKIFJÚ
Valamikor 2004-ben olvastam egy röpke hírt arról, hogy Németországban megjelent a piacon a kifejezetten idősek számára tervezett, úgynevezett nagyimobil. Édesapám már akkor 80. éve felé járt és a család "levetett" Nokia 2110-esét használta, csakhogy vészesen közeledett a készülék kimúlásának ideje. Virtuális és tényleges üzleti körsétám csúfos véget ért: nálunk nagyimobil nem létezett. Mit volt mit tenni, a 2110-est hamarosan egy szintén levetett 3210-essel pótoltuk.
Ezen túlmenően pedig egyre kevésbé értettem, hogy a hazai forgalmazók miért mondanak le erről a növekvő piacról. Persze, unokáikkal ellentétben a nagyik nem fognak félévente új szuperbigyót venni. Sőt, a nagyik elszaladnak a technika láttán-hallatán, mondják az ifjak. (Ennek ugyan ellentmond, hogy édesapám évekig azért nem jutott be a nyugdíjasoknak szervezett internet-használói tanfolyamra, mert olyan hatalmas volt a túljelentkezés.)


 

Egy érdekes és tanulságos videóriport mobilizó budapesti idősekkel.


LASSAN, DE AZÉRT TANUL
Mármint a mobilgyártó-forgalmazó ágazat. Az elmúlt években több, nálunk eddig ismeretlen gyártó  felfedezte a piaci rést és ennek a fogyasztói szegmensnek is kínál egy vagy több modellt,  úgyhogy tavaly novemberben alapos tájékozódás és összehasonlítás után beszereztem egyet.


            

     
ELŐTTÜK A JÖVŐ
Egy hónap alatt, míg magam használtam és próbáltam, kiderült, hogy azért lesz itt még fejleszteni való. Igaz, hogy hangos a csengetés, kényelmesen nagyok a billentyűk és a kijelző, jól olvasható a képernyő szövege (szó sincs színes kijelzőről!), magyar nyelvű menüje van, nincs semmi fölösleges funkció a készülékben (csak telefon, sms, vészhívó, rádió, zseblámpa), nagy méretéhez képest gusztusos külsejű és könnyű. Csakhogy a kezelőfüzet miniatűr, betűmérete szintén (szemüveges unoka vagy nagyító nélkül ne is próbálkozzunk!), teljesen félrevezető az indító képernyő üzenete, akaratlanul is lehet vészhívást indítani, és nincs lehetőség a hívószám kijelzés beállítására. Úgyhogy azóta boldog-boldogtalan bátran hívhat engem akár éjszaka is, mert minden, számjelzés nélküli hívást fogadok.
Akinek van programozó, marketinges, piackutató, importőr ismerőse a mobilpiacon, kérem, szóljon neki, hogy néhány év múlva az akkori idősek már azok lesznek, akik középkorúként vettek kezükbe először mobiltelefont, és a kevés, de fontos funkciót megfelelő minőségben fogják elvárni.


Gyártók, melyek nagyimobiljai itthon is kaphatók:
Binatone
Doro
Emporia
MyPhone



2011. nov. 24.


VONALKÓD, QR-KÓD, NFC


Miközben idehaza még el sem kezdett felívelni a QR-kód alkalmazása, külföldön vannak, akik már temetik a módszert, sőt helyette az NFC chip (Near Field Communication) győzelmét jósolják.
 




MIRE JÓ A QR-KÓD?
A kis fekete-fehér négyzeteket láthatjuk épületeken, óriásplakátokon, múzeumi tárgyak mellett, újságok, folyóiratok szélén, Budapesten a BKV bérleteken, postai sárga csekken, és ki tudná felsorolni, hol még. Első ránézésre amolyan krikszkrakszok, de aki rendelkezik okostelefonnal és hozzá kapcsolt mobil internettel, az a kód segítségével fizetéstől információszerzésig sokféle módon veheti hasznát. 




Használható fizetésre, azonnali információszerzésre ott, ahol a kérdésünk felmerül, alkalmas rendezvényeken vagy repülőtereken való regisztrálásra, vagy arra, hogy múzeumban járva a bennünket jobban érdeklő műtárgyról részletes tájékoztatást kapjunk.
Turistáknak kedvez a Wikipedia QRpedia rendszere, amely a felhasználók saját nyelvén jeleníti meg a mobil készülékekre optimalizált oldalakat, bármely országban keresnek is éppen.
Mindehhez csupán az okostelefonokkal kell lefényképezni a jelet, majd a letöltött dekódolóval értelmezhetővé válik az üzenet. Nem meglepő, hogy a divat-, és reklámipar is azonnal felfedezte e benne rejlő lehetőségeket: például ajándékokkal, kedvezményekkel csábítotja a kód letöltőit.







HA JÓ, AKKOR MIÉRT NEM JÓ?
Míg sokan, sokhelyütt foglalkoznak vele, illetve a fogyasztói szokásokra gyakorolt hatásával, a kódot temetők éppen a marketing célú felhasználás túlburjánzásában látják a kód közeli halálának okát. Véleményük szerint emiatt már most is lecsökkent a potenciális felhasználók motivációja.

 

A hanyatlás újabb biztos jelének tekintik, hogy a Google bejelentette, a Places alkalmazásában megszüntette a QR-kódok használatát, így azok nem kapcsolják össze többé a helyeket a Google oldalaival. Helyette már az új Galaxy Nexus okostelefonjába is NFC chip került, és dolgoznak az NFC rendszerrel működő mobiltelefonos fizetési lehetőségek kifejlesztésén. A mobilokba telepített NFC chip fizikai kontaktus nélkül tud kommunikálni a leolvasóval, a pénztárgép pedig titkosított kapcsolatot hoz létre a mobil és a bank között, így fizethetünk az áruért.

Hogy a jóslat valóra válik-e, majd meglátjuk. Ha arra gondolunk, hogy Magyarországon az okostelefonok piaca még jócskán bővül, s a cégek is a QR-kód alkalmazásának elején tartanak, akkor idehaza nem kell attól tartani, hogy ez a könnyen, nyomdai úton előállítható, szinte bármilyen felületen alkalmazható jelzés maholnap eltűnik a környezetünkből.

2011. nov. 16.

HÍR A MÚLTRÓL, HÍR A JÖVŐRŐL: INTEL



A véletlen - vagy inkább egy gondos PR-es? - úgy hozta, hogy a sajtóban szinte egyidőben jelent meg hír a 40. születésnapját ünneplő Intel 4004-es processzorról és az Intel jövőkutatásáról.
Olvasóként is érdekes lenne e kettő összekapcsolása, azaz megtudni, hogy 40 évvel ezelőtt a futurológusok milyen technológiai jövőt vázoltak mára, vagy legalább 20 évre előre. Ilyen nyomozásra azonban csak az vállalkozzék, aki nem internet előtt üldögélve, s nem rövid idő alatt szeretne választ kapni. Az, akinek a kérdés és a felelet elég fontos ahhoz, hogy könyvtárba induljon, és van elszántsága megtalálni a tudományos-technikai jövő vázlatát számos politikai és szociológiai megközelítésű nyomtatott munka között.

KÖNNYŰ NEKÜNK MOSOLYOGNI...
Az Intel 4004 megjelenésekor az iparág egy másik vállalatának vezetője állítólag úgy nyilatkozott, hogy nem szeretné a teljes számítógépét egy padló repedésében elveszíteni. Nem állt egyedül véleményével. Mások is úgy vélekedtek, hogy nem szabad bízni egy olyan számítógépben, amelyet az ember fel tud emelni. Mielőtt kacagnánk, lapozzunk bele 1971-es műszaki lapokba vagy ismeretterjesztő magazinokba (pld. Élet és Tudomány, Delta). Bánat, de ismét csak a nyomtatott verziókra és könyvtárlátogatásra kényszerülünk internetes  archívumok helyett. A szobányi, csak szakemberek által kezelhető ENIAC mellett ki gondolta akkor, hogy a majdani PC-k, s velük együtt az egész iparág fejlődése ilyen szédítő ütemű, s ennyi új találmányt felsorakoztató lesz?

 




JÖVŐKUTATÁS AZ INTELNÉL
A jövőkutatás az Intelnél szó szerint értendő, azaz nem a vállalati és rész-stratégiák megírásából áll, hanem Brian David Johnson személyében hivatásos jövőkutató szakembert alkalmaz a cég. Munkatársaival együtt azzal foglalkozik, hogy megtudja, milyen lesz az életünk, milyennek szeretnénk azt 2021-ben. Jelenleg felhasználói modelleket, specifikációkat készít a 2019-es processzorok tervezéséhez.
 

Az Intel Tomorrow Project-je a felhasználókat is be kívánja vonni a jövőtervezésbe, a fejlesztésbe. Ez több módon történik párhuzamosan. Fő célja, hogy a jövőről beszélgessen velük, ellássa őket a megfelelő szókinccsel. A projekt keretében a világ minden tájáról sci-fi írókat kértek fel egy-egy novella írására, melyeket az olvasók letölthetnek, véleményezhetnek, elmondhatják, melyik elképzelés vonzó számukra, s melyik nem. A weboldal valódi fórumává szeretne válni a jövőről való beszélgetéseknek. Az Intel munkatársai által vezetett blogokat működtet, melyekhez szintén bejegyzéseket lehet fűzni. Nos, sci-fi kedvelők munkára fel!

POST SCRIPTUM
Már megint a Stanford! Egy hete a Google körül nyomozok, és tessék! Az Intel kapcsán is a Stanfordba botlottam, íme: „A mikroprocesszor története akkor kezdődött, amikor 1969-ben egy számológépeket gyártó japán nagyvállalat, a Nippon Calculating Machine Corporation (NCM, később Busicom) az Intelt bízta meg a Busicom névre keresztelt kalkuláturaiban való chipek tervezésével és legyártásával. (......) Az Intel azonban nehéz helyzetben volt, hiszen más projektek miatt erre nem volt elég embere. Ekkor jött a mentőötlet a Stanford Egyetemről átcsábított mérnöktől, Ted Hofftól. Ő vetette fel azt, hogy nem specifikus feladatokra kihegyezett áramköröket kell építeni, hanem inkább egy általánosat."*
Előbb-utóbb kénytelen leszek körülnézni az egyetem házatáján.

* Forrás: Management Forum

2011. okt. 31.

NŐT NEVEZTEK KI AZ IBM ÉLÉRE


Hol itt a hír? - Kérdezhetnék a cím láttán. A gyanútlan olvasó, ha nem különösebben figyeli sem a HR-témaköröket, sem az egyes cégek belügyeit, gondolhatja, hogy izmosabb gazdasággal és demokráciával rendelkező országban nem ritka, hogy egy IBM méretű cég élére női vezető kerül. Nos, a gyanútlan olvasó téved. Vagy mégsem?


Harminc év a létrán felfelé
Nézzük először, ki is a szóban forgó hölgy az IBM élén. Ginny Rometty harminc évvel ezelőtt került az IBM-hez, volt hát ideje bizonyítani, s bizonyított is. Előbb rendszermérnöki feladatkörben, majd 1991-től az üzleti szolgáltatások területén. Ezt követően a marketingért és stratégiai tervezésért felelős igazgató-helyettessé nevezték ki, ami egy ekkora vállalatnál, igen jelentős pozíció. Hogy nem véletlenül került erre a posztra, az is bizonyítja, hogy az ő nyomására kezdett a cég foglalkozni felhő-technológiával, s az is ő volt, aki a  Jeopardy című amerikai tévés műveltségi vetélkedőben az emberi bajnokot legyőző Watson projektet vezette. A marketingvezetői feladattól már csak egyetlen lépés volt a vezérigazgatói szék, amelyben valóban ő az első nő a cég fennállása óta.


Nők az IBM-nél
Ha végigpásztázzuk a cég történetétazt látjuk, hogy kezdettől fogva részt vettek a munkában nők is, nemcsak a munkások, hanem a közép- és felsővezetők között is, csupán a legfelsőbb székig nem jutott el egyikük sem. Bár, női alelnökei már voltak az IBM-nek.
  
 A cég életében már 1899-ben jelen voltak a nők, de a női alkalmazottak első valódi hulláma 1935-ben jelent meg, amikor az ügyfélkapcsolati csoportba nőket toboroztak, noha ezt a feladatot addig hagyományosan férfiak látták el.
1942-ben kezdett dolgozni a cégnél az első vak munkásnő.
1943-ban Ruth Leach lett az első női alelnök.
1956-ban került először hölgy az igazgatótanácsba; igaz, Jeannette Wittredge Watson az IBM legendás elnökének, id. Thomas J. Watsonnak az özvegye volt.
1957-ben Honkongban is munkába látott az első női alkalmazott, Ivory Voo, mint titkár.
1963-ban Dagmar L. Arnold, mint egyik ipari tervezőjük lett az első olyan női alkalmazott, aki az USA-ban szabadalmat nyert.
1971-ben került először fekete hölgy az igazgatótanácsba, Patricia Harris személyében.
1989-ben nyerte el az IBM Fellow-díjat Frances Allen, annak a tudós generációnak a tagja, amely még az  1950-es években csatlakozott az IBM-hez.
1995-ben először került női tag a japán igazgatótanácsba, Yukako Uchinaga.
2000-ben lett az alelnök Abby Kohnstamm, aki 1993-tól addig marketing vezető volt.


Nők a csúcson
Fortune magazin  évről évre összeállítja az üzleti világ legnagyobb hatalmú nőinek 500-as listáját. Ginny Rometty hét éve szerepel a listán, 2011-ben (még a vezérigazgatói kinevezése előtt) a 7. helyen állt. Rajta kívül a Fortune listáján még egy hölgy képviseli az IBM-et, az észak-amerikai régiót igazgató Bridget Van Kralingen.


Mi a helyzet itthon?
Ha erről szeretnénk meggyőződni, kénytelenek vagyunk gazdasági lapok és folyóiratok cikkeire, tanulmányokra hagyatkozni. A 100 legnagyobb magyar vállalat közül az első 10 honlapjának áttekintése nem járt sikerrel. Többségük nem tartalmaz a menedzsmentre vonatkozó adatot. Amelyik mégis, ott fériakat találunk vezető szerepben, kivéve egy kommunikációs vezetőt és más cégnél egy HR igazgató-helyettest.